Nem hagymázas lázálomban írom ezeket a sorokat, hanem megjelentek az áldozataim, bejelentkeztek az interneten keresztül, vállalva a veszélyt, hogy azonnali megtorló akcióba kezdek ellenük, még az írmagjukat is kiirtva hetedíziglen.

Hogy ezt nem hiszitek el kedves olvasóim, mert ez az izomagyú olyan költői, még verseket is gyárt, meg olyan kis csacsi buksifejű bolondos vén gavallér, aki csak értetlenkedik, morgolódik, meg főzőcskézik, meg... meg... meg...

Na akkor legyen itt a cáfolhatatlan bizonyíték, a hiteles tanúságtétel, a rettenetes leleplező igazság órája, a pellengér:

Kedves Miklós és a blog olvasók,
Közvetve és közvetlenül végignéztük, hogy Fehér úr hogyan sakkozik a cégeivel, tulajdonrészeivel már a 90-es évektől. Volt olyan, aki azért távozott mellőle, mert már nem bírta a gyomra. Volt olyan, akit teljesen tönkretett.
Mindig is azt lehet megfigyelni, amit Miklós most is tesz. V.mit elkövetett, saját érdekében kavart, de ezt jellemzően mindig úgy tette, hogy az ne legyen bizonyítható, majd keresett egy rést és magát állította be áldozatként. Az áldozati státusban pedig jó hangos lesz, ahogy most is az. A legnagyobb vicc amikor azt nyilatkozza, hogy törvényes állapotokat akar, mintha nem abból származna a vagyona, hogy az a bizonyos keleti piac zsebbe tömte neki a kiszállított pékáru ellenértékét. ugyan kérem. Ez egy csaló.

http://izomagyu.blog.hu/2008/02/09/kerdesek_es_valaszok_a_hauer_otp_tema_kapcsan_1

Nem nehéz persze egy külsős laikusnak sem végignézni eddigi ténykedésemet, elég az internet ingyenes cégbázisait megnyitni, és hipp és hopp, máris kikereshetőek a kapcsolódások, hiszen a valóságos nevem, a cégnevek alapján ezt egy gyerek is megteheti.

Mivel az emberi agy nem a legtökéletesebb adatbázis, ráadásul feledékeny is vagyok, megtettem én is, végignézve mindent és mindenkit, áldozataimat keresve, tönkretett, éhező gyermekeit híd alatt csöveztető szerencsétlen volt társakat keresve, de nekem nem sikerült találnom ilyent. Pedig voltak tulajdonostársaim bőven, amikor az a rögeszmém támadt, hogy alkalmazottaimat jelképes 1 forintos áron több százezres, akár milliós részhez juttattam a cégeimből, mert úgy képzeltem, akkor sokkal jobban odafigyelnek a cég érdekeire, hogy a későbbiekben a növekvés gyümölcseit együtt élvezhessük.

Nem is volt semmi baj, mindenki örült az ingyenes ajándéknak, aminek egyetlen komoly feltétele volt, hogy ha 5 éven belül otthagyják a céget, akkor ugyan azon az áron vissza kell adniuk. Ment is a dolog a maga útján, egészen addig, ameddig jól futott a szekér, dübörgött az export, és növekedtünk.

Mindenki hitt az üzleti zsenialitásomban, ráadásul semmiféle rizikót nem kellett vállalniuk a hirtelen üzlettársaknak, hiszen akkor sem kértem és fogadtam el egyetlen fillért sem tőlük, amikor a gyors fejlesztésekhez hirtelen szükséges lett az újabb összegek bevonása. Ameddig volt saját pénzem, addig azt behordtam, vagy hitelt vettem fel a saját nagyon értékes ősparkos, régi családi budai villámra. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, ez az ingatlan már a hetvenes években, amikor még nem dübörgött az új kapitalizmus nálunk, már rég a nevemen volt megtalálható, tehát nem az állítólag zsebembe tömködött orosz milliárdokból szereztem.

Így viszont elég nehéz tönkretenni bárkit is magamon kívül.

Amikor a bajok jöttek, akkor egymás után vehettem vissza a részeket.

Akkor meg ki is lehet a szerencsétlen áldozat?

Nem tudom, de remélem, hogy a névtelenségből előbukkan egyszer egy magát felvállaló személy, aki nem csak rágalmazni akar, hanem ráborítja az asztalt, ha megérdemlem.

Tudom, hogy ez csak álom, soha nem fog megtörténni.

Magyarok vagyunk.

Akkor mi lehetett ennek a hozzászólásnak a célja?

Szerintem a félelem.

Mivel most már valóságos nevekkel folytatódik a történet, és azt is tudjuk, hogy igen komoly bűncselekmények gyanúja merült fel a felszámolási folyamat kapcsán, amiket minden erővel igyekszem leleplezni, és a vétkeseket a nyilvánosságra hozni. Ráadásul ez a leleplezés vészesen közeledik, így talán nem is annyira meglepő a szavahihetőségemet érő támadás.

Hátha, a kabátlopási effektus engem is besározhat.

Én viszont a nyilvánossággal védem a becsületemet.

Tehát folytatom a történetet, egyenes élő adásban, ahogy ezt a nyomozás, a bírósági eljárás haladása engedi.