Mivel igyekeznem kell az adás eddigi szellemiségéhez alkalmazkodni, így példámat csak másodlagosként kezelve a vállalkozókra veszélyes helyzet és annak kivédése lesz az elsődleges.
Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy kevés kisvállalkozó közgazdász-jogász végzettségű, sokkal inkább egyszerűen jó iparos, szakmunkás, mondjuk pék, asztalos, cipész, grafikus, fodrász, és még sorolhatnám a végtelenségig, akik egy hasonszőrű kisember kálváriáján keresztül sokkal jobban megértik a történteket, mintha jogszabály-magyarázatokba fognánk itt.
Első lépésként el kell mondanom, hogy egy olyan országban, ahol az igazságszolgáltatás nem igazán alkalmas megvédeni a kisembereket a jogtalan cselekmények hatásaitól, fontos szerepet kap a nyilvánosság minden eszközzel való megragadása.
Nem azért nem alkalmas az igazságszolgáltatás, mert azt feltételezem, hogy szándékosan a rossz oldalán akar beavatkozni, hanem azért, mert mire valamilyen érzékelhető lépést megtenne, addigra az áldozat kivérzik, tönkremegy.
A poszthumusz igazság elérése erkölcsi siker lehet, de nem segít a halotton.
A gazdasági hatalmasok, ezt használják ki. Nekik van anyagi kitartásuk.
Természetesen nagyon fontos, hogy a jog adta lehetőségeket is használjuk, de csak a fentiek figyelembe vétele mellett.
Mielőtt tovább mennénk, el kell mondanom, hogy az eddigi adatok szerint, ez az eset, ami önmagában is súlyos és veszélyes törvénytelenségeket mutat, csak egy kis része, egy bűncselekmény sorozatnak, és véleményem szerint fennáll benne az a szándék, hogy annak leleplezését megakadályozza, de mindenképpen megnehezítse.
Igen, most is a bank szerepéről beszélek, de nem ez a mai témánk.
A napokban kezdem meg a nagy történet részleteinek felrakását az internetre az Izomagyú blogba.
Tehát nézzük, hogy mi történik egy akár jogtalan inkasszó esetében egy tipikus mai magyar kisvállalkozással?
Amint az tudott, a tipikus magyar kisvállalkozás alultőkésítet, vagyis nincsenek tartalékai, sokkal inkább hitelei vannak, amiket általában a vállalkozó az otthonára vesz fel jelzáloghitelként.
A jogosultsággal rendelkező – ha az, ha nem - benyújtja inkasszó igényét a bankhoz, ők lehetnek az APEH, önálló bírósági végrehajtó, államigazgatási szervezetek, és a bank azonnal érvényesíti az igényt, vagyis lekapja a számlán található pénzt a folyószámláról, majd a többi folyamatosan beérkezőket is, ameddig vagy minden követelés teljesül, vagy lejár az inkasszó időbeli érvényessége, a 35 nap.
Erről, hogy mi is fog történni az egyik percről a másikra, nem tud semmit a szerencsétlen vállalkozó, mert csak akkor szerez róla tudomást, amikor már megtörtént a számlájának kifosztása.
Innentől kezdve a vállalkozó nem tud fizetni a dolgozóinak bért, a beszállítóinak az anyagokért, a közüzemi díjakat, és természetesen az otthonára felvett hitelrészleteket sem.
Ha nem tud hirtelen valami külső pénzforrást szerezni, akár uzsorakölcsön formájában is, leáll a termelése, nincs nyersanyaga, a dolgozói otthagyják, kikapcsolják az áramot, a gázt, a telefont, internetet ha van, elindíthatnak ellene egy felszámolást, megkezdhetik az ő és családja kilakoltatását, és ehhez rossz esetben elég pár nap, de semmiképpen nincs annyi ideje, hogy ezt jogi úton meggátolja.
Tehát pár nap alatt végleg tönkremehet.
Nézzük mit is tehet ő?
Mondjuk jobb esetben felakaszthatja magát.
Rosszabb esetben először családirtást is bevetve, mert mást nem igazán.
Volt már ilyen, talán nem is egy.
Erre értettem a poszthumusz győzelmet.
Ha nem lenne az ügyben ártatlan, akkor tehetne ellene, hiszen tudja, számíthat rá, hogy ez valamikor bekövetkezik, de ha vétlen, ha az inkasszó jogtalan, akkor nem is sejtheti, tehát semmiféle menekülési útvonalat nem tud kidolgozni előre.
Ezért nem vagyok boldog, hogy a tévéfelvételre nem jön el senki sem az APEH-tól, de főképen az OTP banktól. Pedig eredetileg úgy volt, hogy eljönnek, de visszamondták.
Mert bár ez „hihetetlen”, de az APEH is tévedhet.
Bár a bank helyében, megismerve mostanra az esetünk minden részletét, lehet, hogy inkább elásnám magamat, minthogy kiálljak a nyilvánosság elé.
De nézzük, hogy mitől nem vagyok még önakasztott ember, sőt, miért vagyok látszólag nyugodt, miközben a düh, mint a láva fortyog bennem?
Mert hiszek a nyilvánosság erejében, és igazam biztos tudatában ki mertem állni, vagyis kimertem és tudtam tenni az internetre az összes jogsértést, amit ebben az ügyben elkövettek, úgy a bank, mint a bíróság, és a végrehajtó is.
Természetesen a jogi lépéseket is megtettem, ahogy ez kötelező, de rögtön bizonyítékát kaptam a fentiekben leírtaknak, mert! - senkitől nem kaptam érdemi választ, csak egy kis magyarázkodást.
Hogy mire is nem kaptam választ?
Sorolnám:
felszólítást a végrehajtás kérőtől, (a pikáns, hogy ez maga a számlavezető bank, az OTP), hogy szerintük valamiért helyt kellene állnunk, és ha nem tudjuk cáfolni, vagy ennek hiányában, nem fizetünk, akkor jogi útra terelik az ügyet.
Értesítést a bíróságtól, hogy végrehajtást rendelt el, és adott időn belül, ha nem értünk ezzel egyet, akár jogosultság hiányában, akár összegszerűségében, vagy bármi méltányolható okból, akkor fellebbezzük meg itt és itt, ilyen számon.
Felszólítást, nem is egyet, kettőt a végrehajtótól, hogy nála egy ilyen (mellékelve persze) végrehajtást elrendelő utasítás van, és ezt rendezzük le, mert ellenkező esetben ez és ez történik.
Értesítést a banktól, hogy X.Y, végrehajtó beadványa alapján, (mellékelve a hivatalos okirat(ok) másolata, aminek a tartalma ismeretében intézkedhetünk esetleg), megtörtént a számlainkasszó, és az meddig érvényes.
Mondjuk, ennyi nyilvánvaló törvényszegés elegendő alap a jogi intézkedések megkezdéséhez, de kihangsúlyozom, semmiképen nem elegendő egy cég megmentéséhez, az intézkedések tudható lassúsága miatt.
Miután az ügyvédünk némi nyomozás után megtalálta a végrehajtó irodáját, ami természetesen nem a bank által megadott címen volt, de még csak nem is az interneten megtalálható hivatalos oldalon, és elhozta az összes elérhető dokumentum másolatát, már világos lett számunkra, hogy miért titokban és jogszerűtlenül folytatták le az eddigieket.
Mert ez a végrehajtási lap, nem ezer sebből vérzik, hanem az egész, úgy ahogy van, egy hatalmas bűzös gennyes seb, egyetlen pontjában sem áll meg.
Akkor itt is elkezdeném a felsorolást:
a végrehajtás kérő OTP bank részéről:
felszólítás kihagyása a rendezésre, a jogi lépések megtétele előtt
a bíróság megtévesztése azzal, hogy nem írta be az egyenesági adós megfelelő nagyságú fedezetére bejegyzett jelzálogjogát, ami megelőzi a zálogfedezet nyújtó cégünk kötelezettségét
olyan plusz terheket is rátett az alaptartozásra, amihez semmi köze a zálogfedezet nyújtónak, mint büntető és más kamatok, bírósági és végrehajtói költségek, miközben a közjegyzői okiratban egyenes értékesítési jogosítványt kötött ki a maga számára, ennek elkerülése végett
az elrendelő XX., XXI. és XXIII. kerületi Bíróság részéről:
kiértesítési kötelezettség, a felebezés lehetőségének megadásával
a beadott iratanyag tartalmának pontos megismerése, mert annak alapján el kellett volna utasítania a kérelmet
az inkasszót benyújtó végrehajtó részéről:
felszólítás a végrehajtás megkezdése előtt a pénzügyi rendezésre, a felebezés módjával
nem a végrehajtási lap tartalmában megadott zálogtárgy iránti lépés, hanem jogosultság nélküli inkasszó benyújtása
amikor az ügyvédtől tudomást szerez a saját törvénytelenségeiről, nem állítja le az általa indított törvénytelen lépéseket, és fizeti azonnal vissza a jogtalanul megszerzett összegeket, hanem újabbat is befogad
Az teljesen természetes, hogy elnézést a kellemetlenségek okozásáért, senki nem kért. Örüljünk, hogy élünk, hogy nem buktunk bele az ő hibáikba.
Az is természetes, hogy mindenkit beperlünk kártérítésért, és mi viszont kérjük a vétkesek szigorú megbüntetését, nem beszélve arról, hogy ahol lehet terjesztjük a rossz tapasztalatainkat.
Éljen az INTERNET!