Egyre divatosabb, népszerűbb a tévés póker adások sorozata.
Szeretem nézni.
Bár becsapós ez így, hogy mi mindenki lapját látjuk. Aki nem játszott még, az könnyen elcsábul, felkeresi az internetes játékportált, és nem érti, hogy miért is bukta el a családi nyaralás árát, ezen a rém egyszerű játékon, aminek minden csínját-bínját már oly tökéletesen kiismerte Kordáék szalonspicces kommentálásán keresztül.
Általában ezek a versenyek nagyon komoly tétekben mennek, milliók, forintban százmilliók az elnyerhető összegek, és egyes játékokban még vesztenivaló sincs, mert a nevezési díj helyett a reklámpénzek, szponzorok állják a cehet.
Ilyen feltételek mellett természetes az elcsábulás, nem is értem, hogy a világ összes embere miért is nincs ott a nevezők között?
Elgondolkodtam erősen ezen a kérdésen, azután rájöttem, hogy valami előélet, bizonyíték kell, megmutatni, hogy a nevező tud, érti, ismeri, sőt elismerten ismeri ennek a játéknak minden fortélyát, mert a tévéknek, a szponzoroknak az izgalmas és látványos játék hozza meg a befektetésük hasznát, mivel ők sem jótékonykodásból találták ki ezt a műsort.
Ahhoz viszont, hogy jó játékos legyek sokat kell játszanom, ami sok vesztést is jelent, hiszen a tanulópénzt meg kell fizetni, kivéve, ha a népszavazás ezt is el nem törli.
A fenébe is, hiába kerestem olyan témát, amiben nincs politika, csak beleestem ebbe a népszavazási malomjátékba, ahol a piros is, a kék is, a narancssárga is felépítette a maga csiki-csukiját, hogy a játéknál maradjunk.
De ne térjünk el a lényegtől a Póker Channelen futó játéktól, csak formázzuk politikai nyelvezetre.
A nézők igazából mindent látnak, tehát ők a nép, a választópolgárok.
Az alkoholtól kissé zagyvaszövegű riporter (Korda) a média.
A pártok vezetői a játékosok.
Most vegyük úgy, hogy a végjáték közelében vagyunk, a selejtezők mer lefutottak, és csak ez a három játékos küzd az asztalnál.
A kékek, mivel már csak 1%-ka maradt meg a zsetonjainak, láthatóan nem tudnak beleszólni a játék menetében, csak jópofiznak, hangoskodnak egy keveset az asztalnál, hogy legalább észrevegyék őket a nézők. All in-hoz zavarosak a lapjaik, eldobhatóak.
A két nagy játékos, bár még hárman ülnek az asztalnál, de már most valóságos Heads Up-ot játszanak. A Narancs Vezérnek több a zsetonja, mint a Piros Vezérnek, de ez semmit nem jelent, minden megváltozhat a döntőre.
Nagy parti megy, a megadás 5 milliárd.
A játékosok egy pillanatot sem gondolkodnak, könnyedén megadják a hatalmas tétet.
5 milliárd innen is, 5 milliárd onnan is.
Nem nagy ügy, a zsetonokat a közös kasszából vételezték.
Most mondhatnád kedves olvasóm, hogy ez a tévés dolog az agyamra ment, és csak fantáziálgatok nektek itt, mindenféle bolondos, kitalált dolgokkal tömöm a fejeteket.
Akkor olvassátok:
