Először én sem akartam elhinni a hírt, de mivel megbízható forrásokból jött az infó és a gyakorlat is ezt bizonyítja, el kellett fogadnom ezt a fura tényt.

Igen kérem, ami a világon nyíltan még nem fordult elő, az a Magyar Köztársaságban megtörténhetett, hogy egy kereskedelmi bank törvényhozási jogosítványokat kapott.

Mert az köztudott, hogy a bankokban sok a pénz, és mivel mindenkinek ára van, a sok pénzzel politikus is vásárolható, de azért ezt nyilvánosan csak kishazánkban ismerték el eddig egyedül.

Nem tudom mennyibe kerülhetett, hogy Csányi úr a húsipar, tejipar, borgazdaság mellé bekebelezze a törvényhozást, de tuti vagyok nem sokba, ismerve politikusainkat.

Kedves drága jó olvasóm, ne csóváld most hitetlenkedve buksi fejecskédet, eddig is mindig bebizonyítottam, hogy igazat beszélek, vagyis írok, most is ezt fogom tenni.

De ülj le, vegyél be valami nyugtatót, csak úgy folytasd az olvasást!

Az OTP bank egy sima belső utasítással felülírta az Illetéktörvényt.

A szemétség ebben elsősorban az, hogy egy banki belső utasítás, ami magasabbrendű láthatóan, mint egy Országgyűlés által meghozott törvény, nem nyilvános, nem kell közzé tenni a Magyar Közlönyben, így komoly csapdahelyzetet teremthet, amibe simán beleeshet mindenki, aki ezt a bankot válassza pechére.

Itt most az a fura helyzet állt elő, hogy a törvény tudása sem mentesíti a következményektől a polgárt.

Na akkor nézzük konkrét példával, hogy miről is van szó, kicsit hosszú de megéri elolvasni:

Örököltem némi értékpapírt, melyet a hagyatéki tárgyalás után a már korábban meglévő értékpapír számlára átvezettek, és ezzel a dolog rendbennlévőnek tűnt, csak kiderült, hogy igazából egyáltalán nincs rendben.

Pár nappal ezelőtt 20.000 forint átvezetését kértem az említett értékpapír számláról a bankszámlámra, mikor azt tapasztaltam, hogy a 20.000 forint helyett 16.000 forint érkezett meg a számlámra, és 4.000 forint eltűnt a két számla között valahol félúton! Először arra gyanakodtam, hogy valamit elrontottam, és véletlenül nem az összeget, hanem az átvezetésre kerülő darabszámot jelöltem meg, ezért újra megpróbálkoztam, sokkal nagyobb figyelemmel kísérve a tranzakciót. Második alkalommal 40.000 forint átvezetését kértem, mire látom, hogy 32.000 forint jelenik meg a folyószámlámon! Ennek fele se tréfa, hívom azon nyomban a telefonos ügyintézőt, hogy álljon már meg a menet, megőrült a rendszer!

Felvetésemre azonban azt a választ kapom, hogy az összeg azért kevesebb, mint amennyit kértem, mert levonásra került a kamatadó!

De hát a kamatadó a nyereség 20%-a, nem pedig az egész összeg 20%-a, magyarázom a nőnek, mire az közli, hogy márpedig vegyem tudomásul, hogy a rendszer tudja, mit kell csinálni, és punktum!

Hát, szerintem meg a rendszer egy fos - gondolom magamban, és másnap személyesen is tiszteletemet teszem a bankban! Mindez egy szombati napon történt, ahol az interneten korábban kinézett, hétvégén is ügyintéző banknál közölték, hogy ők nem foglalkoznak hétvégén értékpapírral, mert ilyenkor nincs is tőzsde! Bravó mondom, nem is lekötni vagy feltörni akarok, hanem reklamálni! Akkor menjen be hétfőn valami nagy bankba, és ott tegyem meg, mert ők ezzel nem foglalkoznak - kapom a választ az arcomba!

Hétfőn megyek is a bankba, mutatom a kinyomtatott papírokat, mesélem a történetet, hogy hát nem a nyereség 20%-át, hanem a pénzem 20%-át sikerült levonniuk. Ügyintéző nagyokat bólogat, bámulja a monitort, kinyomtatja, amit lát, majd aszongya, elmegy megkérdezni, hogy ők itten mit tudnak csinálni, mert hát nem ők az értékpapír számlavezető bankom. Mondom neki, hogy ez igaz, azonban nekem ez a folyószámla vezető bankom, úgyhogy valami kapcsolat azért van közöttünk, ha nem tévedek. Elvonul a papírokkal, be egy fal mögé, úgyhogy nem látom, mi történik, állok és várok. Eltelik vagy 10 perc, jön vissza a nő, komoly ábrázattal a képén, majd mondja nekem, hogy nem a rendszer a fos, hanem a 2006-os jogszabály miatt, ha valaki örököl értékpapírt, akkor annak a bekerülési értéke nulla, hiszen nem fizetett érte, hanem csak örökölte, így a nyereség, mely után a kamatadót kell fizetni maga a teljes összeg 20%-a, amit a visszaváltáskor jelentkezik. Ember, tudja mit beszél? - kérdezem ennél kicsit disztingváltabban. Én fogok fizetni ez után az értékpapír után vagy 10-12% illetéket, maguk beszippantanak és továbbküldenek az államnak 20%-ot, vagyis én befizetem a nagy közösbe az Édesapám nettó jövedelméből megtakarított forintok 30-32%-át? Nem mondhatja komolyan, hogy kétszer fizetek ugyanazért az értékpapírért illetéket?  Zavar keletkezik az ügyintéző szemében, kicsit bámulja a monitort majd aszongya, de így van, a 2006-os jogszabály szerint! Pontosan melyik 2006-os jogszabály szerint, mondja már meg, legyen olyan kedves!? - hajolok közelebb az arcához. Azt nem tudom melyik számú, de egy törvény erejű rendelet- magyarázza, és látszik az arcán, hogy nem érti, miért teszek fel ilyen, szerinte már indiszkrét kérdéseket! Tudja hány darab törvény erejű rendeletet tojtak 2006-ban? – kérdezem, majd folytatom is, hogy érezze a helyzete súlyát - és azt hiszem Önnek tudnia kéne melyik is ez pontosan, hiszen mi alapján jár el az ügyemben, ha nincs tisztában a jogszabályokkal!? Néma kuss és hulla szag jár körbe egy ideig, majd azt mondja, márpedig ez így van! Bravó, ez aztán meggyőző- gondolom magamban, miközben tehetetlenül nézek körbe, hátha látok egy olyan arcot, akinek legalább annyi értelem csillog a szemében, hogyha hivatkozik valamilyen jogszabályra, akkor azt is meg tudja mondani, hogy melyikre – de nem látok ilyen embert, ezért elhagyom a terepet azzal, hogy még visszatérek!

Nem vagyok se jogász, se könyvelő, de úgy tűnik ahhoz, hogy megértsem, hogy mi történik körülöttem legalább birtokolnom kéne ezt a két szakmához tartozó tudást, úgy minimum doktori szinten, és nem ártana, ha az MTA tagja is lennék, mert aki(k) még kompetensek lennének megmagyarázni a helyzet alakulásának okát, nem tudják, és ami sokkal súlyosabb: nem is akarják megmagyarázni!

Megyek hazafelé, lógatom az orrom, és olyan tehetetlennek érzem magam, mint egy beteg aranyhal gazdája. Érzem, ahogy kimegy a vér a kezemből, reszketni kezd a lábam, gombóc nő a torkomban és erősen kell küzdenem, hogy ne bőgjem el magam az utcán! Este Cs megjön, még a kabátját se veszi le, már mesélem neki, hogy mi van. Egy perc se telik bele, már ketten vagyunk idegesek, és nem elsősorban az a 4.000 + 8.000 forint zavar, amely eltűnt a süllyesztőben, hanem a helyzet lehetetlensége és abszurditása, hogy az örökségem 20+12%-át benyelik, és még csak nem is tudják pontosan, hogy tényleg jogos-e! Mert azt érzik, hogy ez nagyon furcsa, a telefonos és a fiókban lévő ügyintéző is megmondta, de hogy valóban jogos-e azt nem tudják alátámasztani! Másik kérdés az, hogy ha jogos, akkor álljanak ide elém azok az emberek, akiknek az Édesapám leadózott, vagyis nettó megtakarítása után van pofájuk lenyelni (az állam számára) a pénzének 30%-át! Ez ugyanis nem rólam szól, és nem a pénzről szól, ez arról szól, hogy Apu helyett is, mint rendes, adófizető és felelősségteljes állampolgár helyett is, és az összes, meghalni kénytelen állampolgár helyett, követelem, hogy mondják bele a képembe, hogy van ehhez pofájuk!

Cs elkezdte írni a levelet a banknak, hogy:

„A levelemben, az alábbiakban ismertetett, az …. Bank által, a káromra elkövetett tévedés miatt fordulok Önhöz, mint az értékpapír számlámat vezető fiók felelős vezetőjéhez. Kérem, hogy a levelemben később részletesen is ismertetett – tévesen - árfolyamnyereség adó címen levont, mintegy …. forint, folyószámlámra történő visszavezetését. Ezenfelül kérem, hogy az értékpapír számlámra hagyatékként átvezetett értékpapírok nyilvántartásában az átvezetés napján lévő érték kerüljön a beszerzés értéként rögzítésre….”

Eközben én felhívtam a Pénzügyi SZervezetek Állami Felügyeleténél dolgozó ismerősömet, hogy mondja már meg, legyen olyan szíves, hogy hallott-e már olyat, amilyet én tapasztaltam!? Egyértelműen, és minden kétséget kizáróan elképesztőnek vélte az esetet, és első körben azt javasolta, hogy ne adjam fel, határozottan követeljem a helyzet rendezését, valamint hogy ha ez nem sikerül, vegyem igénybe a PSZÁF panaszosztályát is!

Az éjszaka folyamán Cs által elkészített levelet másnap elsőbbségi – ajánlott – tértivevényes formában postáztam, valamint elfaxoltam az illetékes bank, illetékes fiókvezetőjének, valamint a délután folyamán személyesen is megjelentem az említett bankfiókban. Az ügyintéző három ponttal segítőkészebbnek, és némileg felkészültebbnek is tűnt, mint az előző, de ő is hátravonult egyeztetni a falak mögé a felettesével. Mikor visszajött, egy belső utasítást tartott a kezében, melyet elmondása szerint nem állt módjában kiadni, és mely állítólag azt tartalmazta, hogy azon bizonyos, de meg nem nevezett jogszabály értelmében az értékpapír öröklés során történő bekerülési értékét valóban nullának kell tekinteniük, ergo az egészet, mint nyereséget kell értelmezniük, attól a perctől fogva, hogy az értékpapír átkerült az örökös tulajdonába, tehát ha ezt az örökös fel kívánja használni, az egész összeg 20%-át, mint nyereségadót el kell tőle vonni! Ezek után, azt a felvilágosítást adta, hogy a személyi jövedelemadóm bevallásakor tudom érvényesíteni az örökösödési illeték és a nyereségadó közötti különbözetet, de hogy ezt hogyan kell csinálni, arra csak annyit mondott, hogy ő nem könyvelő. Azt, hogy melyik jogszabály rendelkezik minderről, ő sem tudta megmondani, mert a belső utasításban nem szerepel a jogszabály pontos neve. Azt mondta még, hogy mivel faxon és postán is elküldtem nekik a panaszomat, mindenképpen fognak rá írásban válaszolni, de hogy mikor azt nem tudta megmondani!

Aligha állíthatom, hogy okosabb lettem, ugyanis ezen információk hallatán még több kérdés merült fel bennem:

1.      Mi van, ha az örökösödési illetéket csak később, a személyi jövedelemadó bevallása után állapítják meg? (Ugyebár ez nem lehetetlen)

2.      Miért az örökösödési illeték (Kb.10-12%) és a nyereségadó (20%) különbözetét igényelhetem vissza, és miért nem teljes egészében valamelyiket!?

3.      Mi van akkor, ha az értékpapír fennmaradó részét mondjuk csak 2008. januárjában váltom vissza? Akkor azt csak 2009-ben tudom visszaigényelni?

4.      Miért nem tudja egyik banki alkalmazott sem megmondani, hogy melyik jogszabály alapján járnak el?

5.      Mi van akkor, ha mindezt nem velem csinálják, hanem valakivel, aki nincs tisztában - még annyira se, mint én - a jogaival és lehetőségeivel? Annak nem szólnak, hogy „hé paraszt, vissza tudod ám igényelni, ugyan nem tudjuk, hogy hogyan és miképpen, de legalább próbáld meg valahogy visszaszerezni tőlünk, amit elszipkáztunk tőled”?! Azt az embert egyszerűen csak megrövidítik, oszt mossák a kezeiket?

Amúgy, egyátalán, és összességében szeretném megkérdezni, hogy mi a fenéért szívatnak, pingpongoznak velem, amikor én legalább dolgozom rajta, hogy megértsem a jogaimat és teljesítsem a kötelességeimet!?

További kérdés, hogy vajon MELYIK AZ, ILLETVE LÉTEZIK-E EGYÁTALÁN a jogszabály, amely kimondja ezt a fent ismertetett képtelenségnek látszó dolgot, hogy az elvont kamatadó és az öröklési illeték különbözetét a szja bevallásomban igényelhetem vissza????

Nem tudom eldönteni, hogy azon kívül, hogy az OTP-ben csupa inkompetens személy dolgozik,

1.        igazuk van-e egyátalán, és az állam tényleg ilyen helyzetbe hozza-e a polgárait,

vagy

2.        mindez egy újabb példája a bank által elkövetett visszaéléseknek,

netán

3.        mindkét helyzet egyszerre áll fenn!???

Utószó:

Én nem tagadtam le az örökségemet, nem próbáltam meg csalni, sem pedig félrevezetni az államot! Vagy pont ezért gondolják, hogy hülye vagyok? 

Az csak teljesen természetes, hogy a 2007. december 17. elküldött levélre, mind a mai napig nem érkezett válasz.

A történet szenvedő alanya T. Piroska természetesen létező személy, a megfelelő dokumentumokat a rendelkezésemre bocsátotta, és minden bizonyítható belőle.

Folytatása következik.