Avagy ki a nagyobb bűnöző: a bankrabló vagy a rabló bank?
A Wikipédiából, a szabad lexikonból:
Állatorvosi lóhoz szokás hasonlítani egy jelenséget vagy intézményt, ha valaki egyoldalú módon annyi hibáját és negatívumát mutatja be, amennyi a valóságban egyszerre nem igazán lehet, mivel akkor az adott intézmény működésképtelen lenne. Ilyenkor mondják azt, hogy „olyan, mint az a bizonyos állatorvosi ló”.
Soha nem gondoltam volna, hogy sorozatban fogok találkozni Eötvös Károly példaértékűen kehes paripájával, és mégis megtörtént. Ez már a második eset, hogy velem kapcsolatos ügyekben ez megtörténik, és talán csak a véletlen rossz játéka, hogy az OTP bank, mind a két esetben, mint tevőleges negatív hős szerepel bennük.
Az is lehet, hogy ez nem is annyira véletlen, hiszen a két ügy szorosan kapcsolódik egymáshoz, és a második eset fura cselekedeteivel az elsőben elkövetetteket szeretnék leplezni, a feltárását megakadályozni.
Az viszont tényleg izgalmas, hogy az összes szereplője ennek a rémtörténetnek komoly hibákat vétett.
Kezdjük a szenvedő alannyal, azzal a kis betéti társasággal, amelyik immár 15 éve egyfolytában hisz és bízik a nagy múltú magyar bankban, az OTP-ben. Elhiszi a szlogent, hogy ott biztonságba van a pénzecskéje. A bétécske szorgalmasan hordja be nehezen megkeresett fillérkéit a biztonságosnak hitt bankba, amikor rá kell jönnie, hogy régi hírnév ide, szlogenek oda, ez a bank is a vadkeleti vállalkozások közé tartozik, ahol mindenféle umbulda megtalálható, amivel kiforgathatják vagyonkájából és sec perc alatt tönkretehetik.
A második szereplő, maga a főbűnös, a legnagyobb lakossági bank, az OTP.
Csak a tisztánlátás kedvéért egy kis előzetes: adva van két vállalkozás, amelyikből az egyik fejleszteni szeretne, és ehhez hitelre van szüksége, amire nincs fedezete, ezért egy második vállalkozás, akinek komoly ingatlanvagyona van, az ingatlanát felajánlja fedezetként, tudva, hogy a fejlesztés egy sokkal nagyobb értékű ingatlant eredményez majd, amit előre felajánlanak a banknak, tehát csak annak elkészültéig szükséges az első jelzáloggal biztosított fedezet. Elkészül a nagy mű, ami kb. tízszeresen fedezi a kölcsönt, azonban a bank nem veszi le az első fedezetről a jelzálogot, de bejegyezteti a másodikra is. Majd egy vitás helyzetben, amiben a bank is tevékenyen közreműködik, hogy az igazán vitás helyzet legyen jön a probléma, a kis cég elkezd rámutogatni a bankra, jelezve, hogy bűnös összefonódásokat lát az ügyben. Egyre jobban szorul a hurok a bank körül, és ekkor úgy dönt, hogy legegyszerűbb eltaposni a kis kellemetlenkedőt.
Halott ember nem kiabál – tartja a mondás.
Egy vállalkozást úgy a legkönnyebb megölni, ha ellehetetlenítik a tevékenységét, a bank ezt próbálja meg elérni, és bírósághoz fordul, a jelzáloggal terhelt ingatlan elárverezése céljából. Mivel ennek a lépésének, mindenféle törvény által biztosított akadályai lehetnek, ezért némi „csalafintaságokat” is bevett az akcióhoz, hátha nem veszik észre.
„elfelejti” értesíteni a zálognyújtót, hogy ő végrehajtatna, és ezzel lehetőséget adni a számára, akár a zálog kiváltására, akár más megoldás keresésére.
„elfelejti” tájékoztatni a bíróságot, hogy az eredeti adóstól közben megfelelő értékű fedezetet szerzett, ami megelőzi a külső fedezetnyújtót a kielégítésben, és ezért nem tünteti fel a beadványában.
ráterhel egy halom, ez 11 millió forintot jelent esetünkben, költséget a fedezetnyújtóra (2 évnyi kamatot, végrehajtó költségeket), amihez annak nincs köze.
és csak hab a tortán, befogadja a végrehajtótól a számlainkasszót, amit nem is írt elő a bíróság, tehát jogtalan, és természetesen semmi nem igazol. Még azt sem mondhatja, hogy nem vette észre az iratokból, hiszen a bank állította ki a kérelmet, így ismeri annak tartalmát.
A harmadik szereplő, a BÍRÓSÁG, aki a végzéséről, melyben a végrehajtónak adja át, a fedezeti ingatlanra vonatkozó utasításokat, szintén „elfelejti” kiértesíteni a szenvedő felet, hogy a végzésben leírt 15 napon belüli és jogvesztően, kifogással élhessen. Amennyiben ez megtörténik, akkor a fedezetnyújtó beterjesztené, hogy van előrébb álló, az adós tulajdonát képező, és a bank jelzálogával terhelt más biztosíték, hogy összegszerűségében nem egyezik a követelés, és hogy végrehajtóra sincs szükség, egy jelzáloggal terhelt ingatlan esetében, és ezzel itt leállt volna az egész hercehurca.
A negyedik szereplő, maga a mindenek felett álló VÉGREHAJTÓ! A végrehajtó, akinek a bírósági végzés szerint kellene eljárnia, de ez nem érdekli, és mindenféle jogalap nélkül egy 53,6 milliós inkasszóval terheli meg a vétlen fedezetadó folyószámláját. Az már, ahogy eddig ebben az ügyben megszokott, tetézi mind ezt azzal, hogy ő is „elfelejti” értesíteni az érdekeltet, hogy mit és miért szándékozik tenni, miközben az ő értesítési lapjának alján is ott található a 15 napos jogvesztő hatályú felebezés lehetősége, amit így nem tud meg a végrehajtást elszenvedő fél, tehát nem is élhet a jogával.
Ahogy a fentiekből látható, végre mindenre fény derült, ami azt is jelenti egyben, hogy megkezdtük az ellencsapásokat. Első lépésben beadtuk a bíróságra a fellebbezésünket, amire a jövő hétre ígértek választ, utána indítjuk a kártérítési pereket, és természetesen a bűnösök felelősségre vonására vonatkozó kérelmeinket.
