Most, hogy már le is ment adásban az első része a jogtalan 53.6 milliós inkasszónak a tévében , és túl vagyok a felvétel izgalmain, itt az ideje a menet közben felmerült gondolatokat rendbe terelni. Mert lesz második rész is, ahol az összefoglalómon kívül elmondja a véleményét a PSZÁF szóvivője, az APEH képviselője, és a bíróságtól is nyilatkozik az illetékes, csak egy valaki nem lesz ott, a főszereplő, az OTP megmagyarázója.
Megkaptam másolatban azt az e-mailt, amit elküldtek maguk helyett, és ahogy már leírtam semmi nem igazolja, hogy valóban a bank üzenete, maximum, hogy a tartalma hamiskás.
De tényleg izzadságszagú lenne, ha már azért is tovább rugdosnám Csányi csapatát, hogy mellébeszélnek, és senki nem meri a nevével, nem hogy személyével, arcával, saját szavaival kimagyarázni a hiteltelenségüket.
De foglalkozzunk inkább a lényeggel, az inkasszó hatásával a vállalkozásokra.
Mert kétélű fegyver ez az adósságrendezési megoldás, össze is vitatkoztunk adáson kívül a végrehajtói kamara elnökével, miközben tudtam, hogy mindkettőnknek valahol igaza van.
Egy biztos, hogy ebben a formájában, amit hazánkban alkalmaznak, semmiképen nem jó.
Mert abban igaza van, hogy egy ilyen előzetes kiértesítés nélküli inkasszó védheti a szerencsétlen hitelezőt a bankszámla menet közbeni kiürítésének lehetőségétől.
Nekem meg abban van igazam, hogy egy téves, vagy jogosulatlan követelés esetében, mire kiderül az igazság, és visszaadják a jogtalanul elvitt pénzt, tönkremegy a vétlen vállalkozó, a cége, a dolgozói elveszítik a munkahelyüket, és természetesen, mint a lavina, magukkal sodorhatják a csődbe a beszállítóikat, azok dolgozóit, és folytathatjuk a végtelenségig a sort.
Itt lép be az APEH a képbe, hiszen mint kiváltságos jogosítvánnyal rendelkező hatóság, mindenféle előzetes értesítés nélkül nyúlhatja le a számlánkat, és azt ne mondja senki, hogy ők nem tévednek soha. Bár annyi millióm lehetne, ahányszor egy év alatt tévednek csak ebben, én lehetnék a leggazdagabb magyar, a szupergazdagjaink toplista vezetője.
Ráadásul tőlük pénzt visszaszerezni a legnagyobb művészet.
Mindezekhez csapjuk hozzá a magyar bíróságok lassúsági világrekordjait.
Ráadásul nem is hiszek ebben a váratlanságból adódó előnyben.
Mert csak az olyan vállalkozót, vállalkozást érinti meglepetésszerűen az ilyen pénzelvonás, aki becsületes, nincs tartozása, hiszen a váratlanság feltétele, hogy ne keljen félnie az ilyesmitől.
Aki simlis, nem fizet, az tudja, hogy ez be fog következni, és még véletlenül sem tart a számláján egy fillér elvihetőt sem.
Nem hülye ő, maximum csaló.
Ennyit az inkasszó jótékony hatásáról a gazdaságban.
