Igen, igen, akadt a pár száz igenlő között egy, akinek valamilyen okból kifolyólag nem tetszik, hogy le merem írni a pénzügyi hatalommal való visszaélés durva példáit.

Nem firtatom, hogy ki és milyen érzelmek, érthető indokok alapján állt a példákból és hozzászólásokból láthatóan sokat hibázó, esetenként törvényt sértő, és minden esetben erőből intézkedő bank mellé, legyen ez az ő magánügye, és az csak természetes, amit a többiek gondolnak róla.

Pedig, amit a többség gondol róla, az nem felemelő.

Rengeteg új esetről kapok információkat, aminek figyelmeztető jelnek kellene lennie a legnagyobb magyar bank részére, nem beszélve az olyan intézményekről, mint a PSZÁF, a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség, és a Gazdasági Verseny Hivatal.

Mert ugyan a nyilvánosság a legjobb fegyver, de nekik meg kötelességük és feladatuk, hogy ilyen ne fordulhasson elő.

Ne fordulhasson elő törvénysértő banki gyakorlat egyszer sem, nem hogy gyakorlattá válhasson.

Furának találom, de megértem valahol, hogy a média, a sajtó, tévék, rádiók még ne ugrottak rá a feltárt gusztustalanságokra.

A megértésem visszakanyarodik a pénzhez, vagyis csupa nagybetűvel a PÉNZ erejéhez.

Legnagyobb bank, legnagyobb hirdető, vagyis sok-sok bankó a lapnak, tévének, rádiónak, meg az újságírónak, riportereknek.

Esetleg a téma ellen ágáló hozzászólónak.

De térjünk ennyi kitérő után vissza a címben emlegetett „próbálkozós bank” jelzős szerkezethez, hogy mit is értek ez alatt.

Az egyszerű mai szlengbe tökéletesen beépült, olyan mai nyelvújításként a próbálkozós kifejezés.

Lényegi tartalma, ha valaki folyamatosan bepróbálkozik valami sunyi, szabálytalan, lehúzós dologba, ha lebukik némán elismeri, majd egy új balekot keres és újra kezdi.

A következő levélben T. Piroska esetének párja található (Az OTP megvette a Parlamentet blogrész), azzal a különbséggel, hogy régebbi ügy, tehát az a tény, hogy attól függetlenül, hogy a levélbeli esetben lebuktak, a próbálkozás tovább folytatódik.

De nézzük a konkrét történetet:

Szia Miklós!

Beleolvastam a blogodba, nem kis felháborodottságot keltett bennem, de a saját példám után már nem lepődök meg az OTP ilyen, vagy hasonló húzásain. Nem tudom mennyire ismered az én történetem, szinte megegyezik a Piroskáéval. Édesanyám halála után örököltem értékpapírt, majd miután megtörtént a hagyatéki tárgyalás, az értékpapírok beváltása előtt tájékoztatott az egyik otp munkatárs hogy jogszabály alapján levonnak belőle 20%-ot. Ezután persze beszélni akartam a fiókvezetővel, aki szintén elmondta hogy 20%-ot a "rendszer" automatikusan leemel a számláról. Némi utánajárást követően (apeh, ügyvédek, más bankok...) kiderült hogy az otp jogtalanul vonja le a 20%-ot (amit egyébként az otp kamatadónak titulál), persze ezt az otp nem ismerte el, sőt a fiókvezető javasolta hogy azonnal írassam nevemre az értékpapírszámlát, mert akkor milyen jó lesz :), hamar letudom a 20%-os kamatadót, mert később az a 20% a hozammal együtt már több lesz. Kb. egy hét múlva, az ügyvédek és apeh javaslatára, egy igazolást kértem a fiókvezetőtől amin szerepel a levonandó összeg, a jogszabály, ami miatt levonják, a fiókvezető aláírása, és a banki pecsét; majd megkértem hogy nyomtassa ki ezt 3 példányban, mert a pszáf-nek, az apehnak, meg az ügyvédemnek is szüksége lesz egyre. :) persze öt perc múlva már mégsem kellett befizetni a 20%-os kamatadót. Hát dióhéjban ennyi. Persze rosszul esik hogy ki akartak játszani, de sajnos visszavágni nehezen tudnék, hiszen semmilyen bizonyítékom nincsen erre az egészre; csak a szavam, meg pár tanú. De sok sikert kívánok neked, ezt a levelet nyugodtan használhatod bármire, meg a történetemet is szeretném ha minnél többen megismernék, és remélem egyszer majd nyilvánosságot kapnak az otp visszaélései. Üdvözlettel: Zselyi Levente